MEMENTÓ
Táncszínházi előadás a Szovjetunióba hurcolt politikai foglyok és kényszermunkások emlékére „És tudjátok, miféle fájdalom tapossa itt az örökös sötétet hasadt patákon, hártyás lábakon?„ (Pilinszky János: Apokrif) A Gulag munkatáborok lakóinak kiszolgáltatottsága, megalázottsága valamint az átélt borzalmak és a kényszermunka tudatmódosító hatására megjelenő víziók, a haza utáni vágyakozás pillanatai kerülnek bemutatásra a magyar néptánc elemekből táplálkozó kortárs és modern elemeket is tartalmazó táncelőadásban. Állapotrajz, mely a fogvatartottak megnyomorított belső világát tárja a néző elé mindezt autentikus és világzenei elemeket is tartalmazó magyar népzenével átitatva. Az előadás egyaránt foglalkozni kíván a Gulag táborokba zárt politikai foglyok, a Gupvi táborokba zárt hadifoglyok, és a Málenkíj robot során elhurcolt civil lakosok hányattatott sorsával. Cél a kollektív emlékezet erősítése a közös átélés által. Alkotók Zeneszerző: Szokolai „Dongó” Balázs Dramaturg: Hegedűs Sándor Jelmez-díszlettervező: Túri Erzsébet Werkfilm: Rácz Gabriella Asszisztens: Bonifert Katalin Produkciós vezető: Letenyei Gábor Rendező-koreográfus: Juhász Zsolt Előadják a Duna Művészegyüttes táncosai.
PUSZTÁK NÉPE
„Egy népréteg lelkületét szeretném ábrázolni, ez minden törekvésem. Ha itt-ott mégis saját élményeimmel hozakodom elő, ezek az élmények csak magyarázó ábrák. Ami emléket feltárok, azért tárom fel, hogy rajtuk át próbáljak leereszkedni abba a mélyben fekvő, forró rétegbe, amely rettegve rejti gomolygó világát minden idegen tekintettől, még a tárgyilagos napvilágtól is.” A fenti idézet Illyés Gyula Puszták népe című szabatos társadalomrajzából származik, amely ihletadója és egyben központi témája azonos című bemutatónknak. Illyés tárgyilagosan és részlet gazdag képekben meséli el a mezőföldi puszták lakóinak mindennapi életét. Könyve egy olyan kegyetlen valóságot tár elénk, amely korábban ismeretlen volt a társadalom más rétegei számára. Táncszínházi előadásunk a puszták népének kemény sorsa mellett felmutatja mindazon értékeket is, amit a cselédek, zsellérek, béresek egyszerűen a létezésükből fakadóan megalkottak. Betekintést nyújtunk abba a különleges világba, amelynek megismerésére és művelésére tették fel életüket társulatunk tagjai is. Az előadásban Illyés Gyula szűkebb hazája, a Mezőföld tánckultúrájának bemutatásán túl…
SZÉPSÉGES MEZŐSÉG
„Dombok hajlott gerincein, ha állunk reggelenként, s figyeljük zsibbadt lélekkel a csendet, mely, mint egy anyagtalan, langyos, meghitt palást terül fölénk és dombjaink vállára, úgy érezzük, hogy az élet szép és egyszerű…” Wass Albert A Szépséges Mezőség c. legújabb előadásunkban a nagysikerű Szerelmünk, Kalotaszeg műsor kapcsán folytatni kívánjuk a tájegységre szűkített műsorszerkesztési elvet, ennek szellemében az erdélyi Mezőség népművészetéről készült el új bemutatónk A Mezőség kitüntetett helyet foglal el a népművészetet kedvelő közönség szívében. Számtalan amatőr és hivatásos gyűjtő érdeklődését keltette fel, Bartók Béla, Kodály Zoltán, Lajtha László, Kós Károly, Kallós Zoltán, Martin György, Tímár Sándor, Novák Ferenc és sokan mások is folytattak itt kutatómunkát, biztosítva ezzel, hogy a mezőségi archaikus népművészet fennmaradjon az utókor számára. A mintegy 300 települést magába foglaló Mezőségben a magyar, román, cigány és szász kultúra összefonódása, kölcsönhatása különösen gazdag tánc- és zenekultúrát hozott létre – az előadás ezt a fajta multikulturalitást állítja középpontba.
SZERELMÜNK, KALOTASZEG
„Ha a Kalotaszeg földjét hosszában átszelő robogó vonat ablakából ítéljük meg ezt a földet, akkor azt állapíthatjuk meg, hogy annak túlnyomó része egyhangú, kietlen, sőt, szomorú föld. De a levegő csodálatosan tiszta és a dombok szeszélyes vonalai élesek, a sziluettek határozottak, a szántók, a kaszálók színfoltjai, vonalvezetése ezen a szeszélyes területen egészen furcsán egyéni. Ebben a hideg és élesen rajzolt tájban a művész szeme, mint rafináltan megkomponált képen, észre fogja venni a kontrasztjával nagyszerűen ható embert és az embernek alkotásait.” Kós Károlynál szebben és hitelesebben talán senki nem írt és nem is tudna írni e vidékről, s ha valaki Kalotaszeggel foglalkozik, nem hagyhatja ki, hogy rá hivatkozzon. Velünk is így történt, az ő leírásai lettek készülő előadásunk ihletet adó forrásai. A Duna Művészegyüttes évekre visszatekintő általános törekvése, hogy a néptáncot kiemelje a műfaj megszokott színpadi kereteiből, és olyan összetett táncszínházi előadásokat hozzon létre, amelyek az autentikusság jegyeit hordozzák magukon, ugyanakkor…
SOLUS CHRISTUS
„A valódi érték (túl a publikációk zűrzavarán, a kommunikáció örök békéjében és csöndjében) terített asztal, amihez mindenki hivatalos, ahol mindenki jóllakhat, anélkül, hogy bárkit is megrövidítene. Isteni kontextusban: legtöbbször más, aki az értéket megéli, s megint más, aki esetleg megírja. Mit számít? Isten az, s egyedül ő az, aki ír: a történések szövetére, vagy a papírra.” (Pilinszky János) Táncszínházi előadásunk a reformáció értékeinek jelenvalóságáról szól, miként azok szervesen beépültek életünkbe, mindennapjainkba, mindmáig meghatároznak minket, akár akarjuk azt, akár nem. A szóban forgó értékeket ugyanis nem mosta el az idő, nem kezdte ki a változás, itt és most is hatnak, elevenek, igaz, többnyire öntudatlanul, észrevétlenül. A reformációnak köszönhető többek közt a vallási és a világi élet átjárhatósága: a szekularizáció eredetileg az egyházi földek kisajátítását jelentette, majd az „elvilágiasodás” folyamatát is. A „lelkiismereti szabadság” úgyszintén vallási érték volt, a reformátorok teológiai vitáiban (harcaiban) született, s vált belőle később a mindenkori világban…
HÉTTORONY – MAKOVECZ IMRE EMLÉKÉRE
1992-ben épült fel Makovecz Imre világraszóló Magyar Pavilonja a Sevillai Expón, amely szinte azonnal nemzeti jelképpé vált. A pavilon zenéjét Kiss Ferenc szerezte, amely a magyar világzenei szcéna egyik emblematikus alkotásává vált. Erre a muzsikára és a zeneszerző egyéb sikeres zeneműveire született meg a Héttorony című előadás. De mit is rejt a Héttorony? „…a Héttorony mélyében fekszik a mérhetetlen kincs, melynek a Barát az őre; bizonyos éjeken látni őt völgyeket áthágó lépéssel, fejével a holdig felérve járni, s a kincshöz vivő kulcsokat kinálgatni… Ezen kincs magába foglalja mind azt, mi az isteni magyarföldön csak lelhető: aranyfákat, gyümölcsöt, szöllőgerezdeket, mindennemű állatot, bor helyett, iható folyékony aranyat, arany tyúkokat, hasonló tojást költve, arany köveket…” Ipolyi Arnold A Héttorony legenda szimbolikája számos alkalommal feltűnt a magyar kultúrtörténetben. A Kárpát-medence népi műveltsége, kollektív emlékezete és kreativitása, valamint a nagy elődök szellemi hagyatéka jelentik azt a kincset, amit a Héttorony magában rejt Bécs, Kassa, Munkács,…
SZABADSÁG ’89 TÁNCELŐADÁS A TEMESVÁRI FORRADALOM EMLÉKÉRE
„Csak akkor születtek nagy dolgok, Ha bátrak voltak, akik mertek.” Ady Endre: A tűz csiholója Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács felkérésére készült előadás tematikája az 1989-es forradalmi eseményekre épül. Azonban nem „csak” egy történelmi tablót láthat a közönség, hanem az emberi oldalról közelítve, annak eszmeiségét és üzenetét is ábrázolja a Duna Művészegyüttes. A táncszínházi koreográfiák rávilágítanak a közösségi összefogás erejére, emléket állítanak a hősöknek, és tisztelegni kívánnak a forradalom áldozatai előtt. Előadja a Duna Művészegyüttes tánckara és zenekara Koreográfusok: Kocsis Enikő-Fitos Dezső, Mihályi Gábor, Juhász Zsolt Zene: Kelemen László, Szokolay Dongó Balázs, Pál István „Szalonna”, Dulai Zoltán Rendező-koreográfus: Juhász Zsolt Közreműködők: Csasztvan Zsuzsanna – ének, Szokolay Dongó Balázs – fúvós hangszerek, Marosán Csaban – színművész
ELMÚLT IDŐKBŐL Bartók & Folk
„Most új tervem van: a magyar népdalok legszebbjeit összegyűjtöm és a lehető legjobb zongorakísérettel mintegy a műdal nívójára emelem. Ez arra volna jó, hogy a külföld ilyen gyűjteményből megismerhesse a magyar népzenét…!” Bartók Béla írta a fentieket Elza húgának a XX. század elején (1904), melyről – a következményeket ismerve – joggal állíthatjuk: forrásértékű dokumentum, mégpedig a „tiszta források” keresésének (kutatásának) ihletett forrása. A terv – tudjuk jól – megvalósult, s előre nem látható eredményekkel járt, sokkal komolyabbakkal, mélyebbekkel az eredeti szándéknál! Csak a köszönet hangján szólhatunk tehát arról a nagyszabású, heroikus munkáról, amivel Bartók, s társai – a többi gyűjtő – megajándékoztak bennünket, nem hagyták elveszni népzenénket, népdalainkat, megőrizték, elevenné tették azokat számunkra az utókornak. A mi tervünk – táncszínházi előadásunk létrehozásának szándéka – pedig ez: egyrészt emlékezni a gyűjtőkre (jelesül most Bartók Bélára), másrészt a megszólaltatni, táncra fordítani a ’gyűjtemény’ egy kis szeletét, Bartók férfi kórusműveit. Ebben segítségünkre lesz…