„Egy árnyas fa rugalmas
Szárú, dús levelű ágat bújtat, színaranyból,
Megszentelve a Lenti Világ Júnója nevének;
Rejti e fát a berek, sűrű völgybe bezárja az árnyék.”(Vergilius: Aeneis. VI. 136 – 139.)
Az „aranyág” eredetileg mágikus erővel bírt, s csak a folyamatos küzdelem, az áldozat-hozatallal is terhes megújulni tudás volt képes birtokolni azt. Hasonlóképpen Bartók zenei világa vagy a népzenei hagyomány: nem önmaguktól örökéletűek, hanem tőlünk, általunk; a mi véges életünk táplálja az ő halhatatlanságukat. Ez azt jelenti, hogy újra és újra kérdezhetjük őket magunkról, s ha kellő alázattal, valódi elhivatottsággal tesszük, akkor itt és most is válaszolni fognak kérdéseinkre.
Előadja a Duna Művészegyüttes tánckara és a Göncöl zenekar
Hegedűn közreműködik: Prohászka Ágnes és Radics Ádám
Koreográfusok: Mihályi Gábor, Farkas Zoltán „Batyu”, Juhász Zsolt
Zene: Bartók Béla, Gombai Tamás
Díszlet – Jelmez: Túri Erzsébet
Látvány: Lendvai Károly
Rendező: Juhász Zsolt
